Bárcsak állhatnék némán a holdfényes Duna valamelyik partján, de én hordalék vagyok benne, görgetve magam előtt hordalékomat, egy lépcsőről szeretném nézni, de nekem nem szabad. Bárcsak lehetnék szép folyónk vizének egyetlen szürkés színű cseppje, de én piszkos esőként hullok... a mindent látó csillagok sem látják, hogy mélyen elveszek benne.
