fáradt kicsi lelkem
tejfehér ködbe burkolva él
sok szürke nap után
érdemelt napsütést remél
mert a fátyol magától el nem engedi
mint pók a hálót magát köré oly serényen szövi
nem segít ellene soha
sem az ima sem az ének
de "még menheted magad! kicsi lélek, kérlek!"