emlékszem,
amikor még
ereje volt a napnak,
a szellők mindig
a szárnyaim alá kaptak...
repítettek,
és én azért voltam boldog,
mert tudtam:
a Földön rendben mennek a dolgok...
tudom, ma is szárnyalhatok,
és ezért végtelen hálát érzek,
én is segíthetek növelni újra
erejét a fénynek!
és bár itt régóta nem mennek olyan jól a dolgok,
még nem vagyok cseppet sem fáradt,
ha meglátok egy angyalt,
enyémből adok neki szárnyat...