Hat vaslakattal zártad el előlem lelked, Néhány kulcsot magadtól adtál, Még csak kérnem sem kellett őket. Rádnyitottam egy ajtót, De te elbújtál, megijedtél... Nem tőlem! Magadtól, Az árnyékodtól féltél! Már nem segítesz a keresésben… Adj még, vagy mondd, hogy ne keressek több kulcsot! De akkor tedd hozzá kérlek: "én így vagyok boldog"
(Én akkor is áldom, ezerszer áldom a napot, amikor úgy találkoztunk, hogy nem is találkoztunk)
