Úgy kerestelek,
Hogy valóban nem is tudtalak,
Te találtál rám valahol,
Míg jártam úttalan utamat...

Üzenj nekem a galambokkal,
A lehulló falevéllel,
Üzenj a csillagokkal,
S az áradó folyó vizével...

Mert mindenben ott vagy,
Ahogy én is ott vagyok Veled,
Te nyújtottad felém,
S én hálával fogadtam kezed...

Mely bármikor, bárhonnan, bárhová vezet...

Téged magamban találtalak,
S én Benned magamra leltem,
Öröktől, örökkön át, örökké...
Téged szolgál a lelkem...

Ha már testem a férgek rágják,
Lent, mélyen, a föld alatt,
Én akkor is, ott is, hallom majd szavad...