csak csontok
szürke és porladó csontok
az ágyad
a párnád
magadra zártad
a félszer félméteres
dohos és mocskos cellád
ahol rozsdás ami vas
és salétromos a tégla
ablaka nincs
és te is már csak néha
de szabadulni vágysz!
most beteg vagy
reszketsz
és a csontokra feküdni késztet
sokadszor újra a láz
van orvosság
és a cellán kívül
van egy szép napsütötte ház
