A szemed

Szeretek lágyan a szemedbe nézni,
Szeretem, mikor benne vágy lobog,
Mikor ajkad suttogva, félve kérdi: -
Ez a szerelem, vagy csak álmodom?

Szeretem, ahogy fut benne a derű,
Hogy sóváran árad a gondolat,
Majd terhétől részegen, némán megül,
Tükrözve az édes ábrándokat.

Szeretem, ahogy kutat mélységeket,
Majd szinte gyáván, riadtan rebben,
Aztán látva a reménytelenséget
Elborul, s a nap benne kesereg.

Szeretek lágyan a szemedbe nézni,
Érezni boldog órán a varázst,
Szeretem, hisz ilyenkor szinte égi,
S melegít, akár az izzó parázs.

2009. április 22.