Szép napot hozott a tavasz magával,
Forró, mézédes csókjával ringatott,
Felkeltve ezzel az elhamvadt vágyat,
Miről azt hittem - örökre itt hagyott.

Őszbe hullva már elmerülni vágytam,
De most ismét látom: - fent kék még az ég,
Jó megfürdeni kéklő sugarában,
S fürkészni mélysége szelíd tengerét.

A szél immár elült s újra fény ragyog,
Homály, és vihar, gyors iramban száguld,
Vágtatnak, mint égi mezőlovasok,
A felhő - fátyolnak bizonyult nálunk.


2009. április 26.