Síró verssorok

Bennem már minden rég elhamvadott,
álmok árnya is elfutott tova...
bús felhők közt sírnak a csillagok,
vert sereggel küzd a lét mosolya.

Tavaszok földje már oly rég kopár,
néha még felsír, s lelkembe markol,
fájdalmával a vihar orgonál,
mellette én vagyok a bús dalnok.

Zord estén csillannak emléktüzek…
álmodón remegnek arcok között,
ám az arany alkony jó éjt üzent,
s madarak kárognak létem fölött.

Halált kiált a vad madársereg,
de utoljára a múlt fellobog…
remegő ajkam halk fohászt rebeg,
ősz fejemben sírnak a verssorok.

2010.dec.10.