Esti dal

Esténként felmereng bennem sok-sok emlék,
táncolva suhannak, mint a színes ábránd...
elűzik a télnek hideg, nyirkos testét,
és lenge éji fényként - virulva vár rám.

Egyszerre látom a bús édes képeket,
táncolnak, míg valahol buja zene szól,
s amíg a hajnal gyors léptekkel közeleg,
dallama addig is fülembe zakatol.

Táncolj, zenélj! - míg árva, bús szívemhez érsz,
szóljon az ének ajkadon... én hallgatom;
s míg benned tűnt tavaszok holt pompája ég,
dalodra lelkem is víg dallal válaszol.

Igaz, hogy sokszor úgy lebbentek elém,
mint a zord való, vagy régi, szép jelenet...
de legyen az fájó, kegyetlen vagy kemény -
bár néző vagyok - szívem mégis megremeg.


2010. december 28.