Merengés


Merengek - emlékszem a virágos rétre,
tavaszokat hozó, csodaszép kék égre -
s szívemben letűnt napoknak csókja ég.

Emlékek avarában jázmin-illat vár,
alkonyi álom fölött rózsaszín köd száll -
de lelkem fázik, érzi már a deret.

Hiába virulnak a rózsák, a rétek,
édes álmok - amik múlandóan szépek -
felettem halovány a tétova nap.

Őszi ködben minden oly fáradt... hervatag...
alkony száll le rám, mely örökre elragad,
s hallgatás pihen majd e csöndes szíven.


2013-12-28