Ó hazám! - Te megalázott kis ország,
Te kisemmizett, kifosztott földdarab!
Terheket vállaid már alig bírják...
Mi lesz, ha néped messzire elszalad?
Egykor dús mezeid szürke parlagon…
„büszke magyar” is csak elvétve terem,
Mindent leigáz az önző hatalom,
Haragtól, könnyektől izzik két szemed.
Lázadj, mint a folyó! - Törd át a gátat,
Nyisd fel végre bágyadt fiaid szemét -
Ne tudja bekötni a rút alázat -
Fesd végre kékre e bús népnek egét!
Tűnjön a sötét, rázd az alvó magyart
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Pezsdítsd vérét e szilaj, nemes vadnak -
Hadd nézzen rád ismét áhítattal.
Jön már az ítélet, villámlik az ég…
Hazám! - romjaidon, tűnt gazok felett
Rohan a harag dübörgő napja még -
Hol majd dicsőbb himnuszt énekelhetek.
2014. január 25.
