én bíbor lennék a felhők felett,

rózsát fodroznék Holdad udvarába

vitorlát bontana a képzeletem.

Ha a hajnal lenne a házad,

üstökösként szelném az eget,

fényt fonnék e fonák világra,

és rongyosra tépném az éjeket.

Ha a hajnal lenne a házad,

udvarodra peregnének a csillagok,

zsebembe csenném mindahányat,

egynek se lenne irgalom.

Ha a hajnal lenne a házad,

rám érinthetnéd az ébredő perceket,

csillagtakaród alatt élednének a vágyak,

és én velük halnék, ha kell, esztelen.