Hajnalparázs Én nem tudtalak mindig átölelni, megdermedt a vágyott mozdulat, két karommal átfogtam a lelked, de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak. Én nem tudtalak mindig átölelni, pedig minden hajnal hozzád vezetett, és veled búcsúzott a fáradt nappal, az öröm benned feltöltekezett. Én nem tudtalak mindig átölelni, most úgy éget, hogy pernye lett szívem, beborít míg fuldokolva súgom: ugye érezted, hogy közben szenvedek? Az írás megjelentetője: Fullextra.hu http://www.fullextra.hu Az írásmű webcíme: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=31838