Karácsonyi álmok
Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, a jelent ma álmodják,
életükben itt csak földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
a jövő se lesz több, inkább kevesebb.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Hogy a helyükben te soha sem lehetsz,
elhiszed, mint mi, ostoba emberek.
|
|