Szakadt szálak
Mert beledadogtál az estbe
keresztszemek foszlottak szét ujjaim alatt.
Visszabontottam mindent, amit éveken át
színes fonalakból vontam köréd,
hogy megtartsalak.
Ma letagadom azt is, hogy
Isten vezette kezem,
mikor ráhajtottam a napot az éjre,
hadd oldja fel a sötétet a fény,
s az egybeolvadt liláskékben
érintse meg velünk a földet az ég.
Mert beledadogtál az estbe
csillagokból háromszöget
formázott fölénk a képzeletem.
Egyik sarkában én, másikban te ragyogtál,
s hogy rájöttem a harmadik fénye
mi végből létezett,
szétszaggattam e csúf káprázatot.
Bár tudom hiába.
Én szakadtan is megőrzök
minden egymásba öltött pillanatot.
|
|