emberöltők titka
hatvanas évek fülébe sárga villamos csilingel
kócolt áramszedőjére ül kiismerhetetlen mosollyal a holnap
peronon vörös ajkú kalauznő lyukaszt jegyet
csengő kanócát rántva harsogja
lépcsőkön kapaszkodjanak mehet
nyomában macskakövek közt sikongnak sínek
fapadon szerelmes szemekkel vállamnak dől
s hogy pirulok továbbidőz egy plátói sóhaj
csicsergő gyerekek hangjában karton ruhába öltözik a múlt
míg keserű mandula illatú éjfél vár hajnali lombsusogásra
mint érett gyümölcs terített ponyvára
ismétlődő évszakok peregnek
megállás-nélküli emberöltő-képek
köztük sejlik én is ott vagyok valahol
e folyton-születő nyüzsgésben
tétova jövő kosarában kihűlt csillagok fénye bújik
fekete kérdőívek
de hiába rajzolom rájuk filccel a választ
még körvonalakat sem láttat'
a majdanit meg sosem értem
|
|