Világfájdalomra

Ha az élet szemeidbe könnyet hoz,
puha számmal lecsókolom róla,
perzselő tekintetemmel felszárítom,
szavaimmal tova fújom, bármi legyen búja.

Meleg öleléssel magamhoz vonlak,
hátad becézem lágyan ujjaimmal,
hagyom, lelked orkánja tombolja ki magát,
s aztán ringatózva csitítlak tovább.

Elárasztlak tengernyi apró csókkal,
mutatnám neked a világ összes báját,
csak egy apró kis mosolyt újra láthatnák'.

Szemed mosolygó szarkalábait visszaédesgetném,
kérném a szelet, szökelljen feléd virágillatot még,
hogy megnyugodj, ha tudnék, neked felhőkkel ágyaznék.

2011-06-30