Aprószemű eső veri az ablakot,
menjünk ázzunk meg!
Egymás kezét fogva komótos'
ballagunk a téren,
elcsípünk egy induló villamost.

A fűtés melege
szárítja átázott cipőnk, hiába.
Szállunk már le,
s megyünk a Dunába vezető hídra,
andalgunk a sötétbe.

A Szabadság hídon kelünk által
Budáról Pestre,
ruhánkból már a festék is tova,
de mi csak nevetve,
így este, céltalan rójuk utunkat.

(mert míg a kezem
fogod, egész merész-boldog vagyok.
hangosan kacagok bele
a világba, csókollak a túlparton
az esőben ázva.)

2011-07-27