Letörted pihe-puha szárnyaim,
miket melletted növesztettem.
Engedtél, tanítottál repülni,
s most elvetted tőle a kedvem.

Mondd, mit tegyek, hogy karolj
belém újra, s velem szállj fel
a végtelen képzelet határra, oda,
hol minden vágyunk lehetséges?

Ne hagyj magamra most, hogy tudom,
hogyan kell a szélben bízni, nélküled
nem vagyok, csak egy szárnyazúzott
veréb, de ketten főnixként éghetünk el...

(s egymás könnyeiben születünk újjá)

2011-07-28