Búcsúzom
Kedvesem,
te már elmentél rég, de én még reménykedtem.
Reméltem hogy visszatérsz, pedig tudom, el kell engednem.
Bár a gondolata is megöl, hogy már nem leszel,
igyekszem elengedni téged, s hagyni hogy éld az életed.
Velem te ne törődj, majd lesz valami, ha más nem,
hát angyallá válok, hogy figyelhessem, óvhassam minden lépted.
Éjszakánként leszállok és melléd bújok, cirógatlak, betakarlak,
s füledbe suttogom, mennyire szerettelek, szeretlek, akarlak.
Reggel pedig majd a felhők széléről integetek, szeretve figyellek.
Ha megázol, ne félj, csak én könnyezem, a jövőnket siratom kedvesem.
Nélküled élni én nem akarok, a búcsút nem engeded,
hát kérlek őrizz meg engem a szívedben, had dobogjak mindig benned.
Ne bánd soha mi elmúlt, szeretettel gondolj reám, ha este hiányzom,
csak mondd a nevem, s alászállok mindjárt, hogy fejed szívemre hajthasd,
de az össze-vissza dobogást már nem hallhatod soha, az angyaloknak halk a pulzusa.
|
|