Titkon

Háttal állva is érzem
szemed a gerincemen:
engem pásztáz
egyre lejjebb.
Meg kell kapaszkodjak,
össze ne essek.

Lépted neszét hallva
összeszorul gyomrom,
pillangók repkednek,
alig-alig látok,
hirtelen emeled kezed,
(az akarattól, hogy ne forduljak meg)
vér serken számon.

Majdnem megérintve
energiát gerjesztsz’,
s a vágy hatalmas
hullámában törsz rám.
Hagyom hogy elöntsd testem-lelkem,
járj be kívül-belül,
érezz engem.

Érezz, élvezz, élj,
de csitt, ne beszélj!
Ne mondd ki, ne mondj semmit,
ha kimondod szertefoszlik.
Nézz, tapints, hallj, ízlelj,
ígérd, örökké…

2010.04.12