Ha majd...

Ha majd egy reggelen felébredsz,
s behunyt szemmel is engem keresel,
ha egész nap csak rám gondolsz,
s nem tudsz kedvesed szemébe nézve
szerelmet vallani...

Ha majd mindent újra akarsz élni,
velem az emlékeket felidézni,
szorosan karjaidba zárni és el
soha többé nem engedni, mosolyt
és csókot lopni édeset...

Jusson eszedbe, hányszor kértelek!
Nem könyörögtem, de vártalak,
nem mondtam, de hiányoltalak.
Nélküled csak árva fél lehettem,
álmosollyal néztem boldogságodat...

Mégis hittem, reméltem, s tárt
karokkal fogadtalak volna haza,
s még most is így, de hiába...
Ki tudja jössz-e még az én utcámba,
s ha majd, vajon mi hoz és mikor?

2011-09-29