Összedőlt vár

Szívszilánkokból épített várunk összedőlt,
füstölgő romjait bámulom, arcomon könny
csorog. A csillogó palota egy pillanat alatt lett oda.
Dögvész, pestis, tornádó egy perc alatt lerombolta,
mit te meg én évekig rakosgattunk egymásra.

Nincsenek már szerelemből, hitből és bizalomból
rakott falak, nincs már nyugalomsziget, s úszó
boldogságszavak. A várral roskadt össze szívem is,
megtörten egyedül állok: nézem a színtelen kis
halmot, mi maradt, s nem tudom, hogy hagyjam itt.

Mit kezdjek vele, szedegessem össze a darabokat,
ragasszam meg, mi elszakadt? Malter és tégla
lesz az új alapanyag. A holt földön, romokon,
hol nem hajt már virág, házat emelek a dombokon.
Itt lesz az én váram, hideg, erős, s áthatolhatatlan.

2011-10-19