Őszi reggel

Ködös a reggel, álmos még, s lassú a szél.
Rossz kabátom lyukjain át bebújik mellém.
Vackolja magát a meleg pulóver szálai közé,
Borzong tőle minden porcom, szívem is övé.

Ahogy csupasz mellkasomhoz ér, úgy dönt,
Megállapodik. Megfagyasztja, repeszti egyből,
Hullik máris jégdarabokra az, mi egykor vörös
vért pumpált, melegített, hogy még kabát se köllött.

Most meg fogvacogva járom az utam, nincs már
Csak egy tucat fakópirosra törött jégszilánk,
Összeragasztani tán pajkos tavaszi napsugarak fogják.

Idén Szélúrfi szövetkezett zord Télkirállyal,
Sebzett-gyenge szívem hamar vitték, az a trófea.
Én kitartón várom a tavaszt, hogy visszavegyem azt.

2011-10-26