Szüret

A nap még alszik a hegy mögött,
puha felhőágyban pihen,
a harmatos füvön gyülekezik a tömeg,
szüretre kész minden.

A kedvhozó pálinkakör után,
mindenki vödröt és ollót ragad,
várnak a sorok, s a munka,
melyből majd a jó bor fakad.

A kezekkel együtt egyre gyorsabban
jár a napszámosok szája is,
s a hangoskodásra a napocska
ágyából sebtiben előbújik.

Vetkőznek is sorjában,
a vödrökbe ruha is kerül,
a melegtől megszomjaznak,
s isszák az éltető nedűt.

Mire kicsit elfáradnak,
a házigazda ebédre hív,
pihegve hull az árnyékba
a nép, s csendben falatozik.

De sokáig hűsölni nem lehet,
a munka vár, a gazda sürget:
le kell szedni azt még mindet,
hogy holnap előbb hazaérhess.

Így hát vissza a sorba,
fel az ollót meg a kesztyűt,
a szőlőt szedjük míg látunk,
s a nap le nem megy a hegy mögött.