Őszi magam

Színes lombok: vörös, narancs, sárga.
Levélhalmok a földön, a fák ága már árva.
Kupacba gyűjteném szívem szerint,
s feküdnék bele a meleg színekbe,
burkoljon be, had merüljek el benne.

Ágról szakadt lettem én is, mint így
ősszel a levelek. Bánom-e? Már nem is
oly nagyon, hisz ha akarom, besüppedek
a gyönyörű tájba, apró csodákba, ünnepekbe.

A nap sugarai a kopasz ágak közt
rám szórják a fényt, tündöklök,
s újra élem a reményt. Vágyom
és várakozom, hogy újra ágra leljek,
s ezúttal tán már nem fújnak el az őszi szelek.

Lesz majd egy, aki ragaszkodik, nem
engedi el többé a kezem, akkor sem
ha én a kupacban, a színek közt
ugrándozva-nyugtalan keresem a helyem.

2011-11-10.