Bárcsak...

Bárcsak...

Bárcsak újra karodban tartanál
és szép szemed mindent ígérne.
Csillogna rám újra, egyszer utoljára még...
akkor tudnám, nem éltem hiába.

Bárcsak szád az enyémre tapadna,
s forrón, mohón falva olvadna bele
lelkem  háborgó, hatalmas hullámaiba!
Magába szívna, elcsendesítene.

Bárcsak lelhetnék öledben utoljára
békés gyönyörre, szívem a szíveddel
egyszer még egy lehetne!
Akkor tudnám: nem éltem hiába...

2011-12-24





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=33088