Amikor...

Amikor a nap első sugarai cirógatnak,
amikor a szél pirospozsgásra csípi az arcod,
s a reggeli hideg könnyet csal szemedbe,
akkor csengjenek szavaim emlékeidbe'

Amikor egy munkás nap után egyedül zuhansz ágyba,
amikor a világ elől menekülnél ölelő karokba,
megnyugvásra vágyva, tudd: mellettem lenne a helyed,
tőlem megkaptad volna ezt. A csendbe suttognám szeretlek.

Egyetlen csókkal, pillantással elárulnám mit jelentesz,
karomba zárnálak, s többé el nem engednélek,
ha láthatnálak újra, nem lennék oly buta, hogy újra
ugyanazt a hibát elkövessem, s remélem te sem...