De már nem kergetek álmokat, nem sírok, nem hiszek, nem bízok. Ami jön azt elfogadom, kedvem szerint félredobom. Vagyok napról-napra, s közben szüntelen:
Ajkam csókért szomjazik, testem ölelő karokra, lelkem óvó szeretetre vágyik, s szívem sírig tartó szerelem után epekedik...
