Lassan elfogy

Csodás ragyogásra ébredtem,
majd kiugrott helyéből szívem.
Csókot leheltem arcodra,
s kiosontam a tengerpartra.
Lelkem a sirályokkal szállt,
élveztem a hullámok moraját.
Majd belegázoltam a jéghideg
vízbe, egyre csak beljebb,
elmerültem, s elengedtem.
Nem tudtam vajon számat könnyeim
vagy a tenger sója csípi?!
A madarak is eltűntek a napsütéssel
együtt, a bárányok helyett, sötét
viharfelhők gyűltek. Éreztem én,
hogy lassan vége: elfogy minden,
nem fáj semmi, nincs mitől félni.
Nem kell többé, csak egy utolsót lélegezni...

2012-09-02.