Minden nap emlékszem (Mert olyan gyorsan felnőnek)
Nevetve ölelésre tárod karod, szaladsz felém, vakon is tudod hol vagyok. Ahogy apró lábaid közelebb hoznak, úgy hangosabb, felszabadultabb a kacaj, s már biggyeszted is ajakad. Célba érsz, boldogan karomba kaplak, pörög velünk a világ, arcomról értetlenül nézve törlöd le a könnyeket; már én is veled nevetek!
