Idővel

(Két évvel később...)

Elmúltál, nem fájsz.
Nincs emlék mi éget,
Lelkemben kékek a fények.

Néha agyamba villan neved,
fekete háttérben fehéren cikáz;
Semmi nincs percekig csak a láz.

Aztán elmúlik csendben, hirtelen
ahogy jött. Szó nélkül hagy el,
s nem bánom, hogy ki sem ejtettem.

A képek sem bántanak,szívembe
égtek gyönyörű szépek, mégsem fáj,
nem csal könnyet szemembe egy sem már.

Persze gondolok Rád,
illat, szín, hangfoszlány vagy,
de nem bánom, hisz nem fájsz...

26-08-2013.