Szívmelengető

Az ablakból nézem ahogy tovalibbensz;
szoknyád szegélyét borzolja a szél,
hajad szemedből füled mögé tűröd,
s büszkén nézel az esőcseppek elébe.
Kezed békés-óvón pihen pocakodon,
tudom, arra gondolsz mire én:
vajon a szeme a tiéd vagy az enyém?

29-09-2013

(GG.-nek)