a tegnapot, arcod redőiből...
Újra kitéptem egy emlék-szalagot
szürkülő tested vászon-homályából,
hogy áldozzon gondolataim oltárán.
érzékeim színes filmjét kivetítik
a tűnő hónapok, őszülő fejem
emlék-villanásaiban.
Újra itt érzem veled a tegnapot,
arcod redőiből sugárzó fénycsíkokkal,
újjaid helyét kihűlt testemen,
visszatérő melegét megáldott sóhajoknak,
a szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
az összepréselt nyugtalanságban.
Újra értem a változó holnapot,
selyem-csókok rezzenő kíséretében.
karomat nyújtani a jövő távlatában
s megérinteni a magány határát,
a szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
az összepréselt nyugtalanságban.
|
|