Gyűjtögetem, mint méh a mézet
egy virágról másikra szállva,
ha már arra ítélt a végzet,
szavakat írjak versbe zárva.

Szavak szépsége virágmézem,
táplál, elringat, felkorbácsol,
de megdolgoztat mindenképpen.
Az ihlet ritkán jön magától…

A megfelelőt megtalálni,
hogy másnak is gyönyört okozzon…
Agytekervényt úgy zabolázni,
hogy versem könnyednek látszhasson…

Konzerválni de jó is lenne
hamvát, üdeségét a szónak,
élét elvenni, bízni benne,
s jó szóval fizetni a jónak!