Ringass karodban, mint gyermekedet,

hisz azzá válok, ha ölelsz, nyomban!

Elfészkelődöm óvó karodban,

szoríts magadhoz, félts, hogy féltselek!

Úgy kapcsolt össze minket véletlen,

fűhöz virágot, ételhez a sót.

Minek bizonygatni nyilvánvalót?

Halálodon túl én sem létezem…

Szeretlek. Ringass, mint hajót a víz,

párát tavaszi szellő tó felett.

Hozzád simulva átdobban a szív,

és felgerjedt, csúcsosult élvezet,

hogy ajkad csókra csupán engem hív,

s szemed tükre elemi szeretet…