Apám a Föld, anyám a Hold, az ősi vonzalom összetapasztotta őket, mint mágnest vashalom. De szakíthatatlan kötést is megtépáz az élet! Halál tarolta, s lett apám földbe bukott lélek. Világából kiszakított tétova, kerengő Hold! Istent játszott muszájból, hisz menedék, oltalom volt! Anyám holdsarló formává alakult, pengeéles akarata gyámoltalan, fásult riadtságé lett. S a fészekaljnyi sok utód szétszéledt a világban; kis csillagok lettek az ég baromfiudvarában…
