Fivérem, verselő ember,

miért látnánk másképp egymást?

Nőnek szintúgy végig kell futni

az átkozott versenyfutást…

Harcát ugyanúgy vívnia kell

léttel, halállal, szerelemmel.

Mért lenne neki könnyebb teher

Ha viselős a költészettel?

Tán lágyabb, hívebb nő szerelme,

de szebb szó száján nem virágzik,

s nem intenzívebb az érzelme,

de talán jobban kiviláglik.

Foggal – körömmel, szép reményért

vérben, mocsokban kínhalált is

elvisel érted, s gyermekéért,

amíg világ ez a  világ itt…

Bár volna nagyobb nő öröme,

több szép sikere, kacagása!

Nők hordják hátukon a Földet,

s jutalmuk sokszor Sors csapása…

Ady verse kapcsán... jut eszembe...