Rénke
Csendes téli éjjel rénszarvas néz széjjel hóban zuzmót kutat, leskeli az utat. Minden reccsenésre felkapja nagy fejét, különös éj van ma, nem leli a helyét. Kis szívét ijedtség borzongva megszállja, repülni szeretne, pedig nincsen szárnya. S egyszerre suhogás hallatszik a csöndben, aranyos szánkóján Télapóka röppen az útra, mosolygós, piros arccal nevet: Segítesz-e, kis rén? Várnak a gyerekek! Rudolf, a szarvasom eltörte a lábát, otthon pihenkézik, s eszik tejbekását. Nem mondhatja kétszer, ugrik a kis állat, tudta, hogy e nap ma különössé válhat! Boldogan vesz jármot feszülő nyakára, s nyargal a szánkóval sötét éjszakába.
|
|