Ila napok óta lázban égett. A család előtt nem mutatta, de csontjai szinte bizseregtek, ha a bálra gondolt, melyre lánya és veje este hivatalos. Úgy várta, mintha ő venne részt az évenként rendezett eseményen, ahol megjelent a társaság krémje, s amiről az újságok is beszámoltak.
Kis, csontos keze csak úgy repkedett, ahogy kavargatta az ebédet, s közben leste az órát. Hamarosan meg kell jönniük, a fogadott kislányt, Zsuzsikát vitték állatkertbe délelőtt. Veje, Péter mást nem is hozott a házasságba, mint ezt a kislányt, mert első felesége elhagyta egy orvosért. Meg volt az a nő bolondulva teljesen, képes volt elhagyni a gyermekét is, mert az orvos kerek perec kijelentette, neki saját gyerek kell, nincs kedve másét felnevelni. S az a buta liba belement ebbe… Ila egyszer találkozott az exfeleséggel, amikor az Zsuzsikát jött meglátogatni, de annyira nem tetszett a kislányt gyorsan megkedvelő Ilának, hogy lánya pisszegése ellenére is jól odamondogatott neki… Így a nő hamar eltávozott, és nem is jött többet, ennek már két éve. Szép kis firma…- gondolta most is rosszallóan.
Éva, a lánya valami hivatalos tárgyaláson ismerkedett meg Péterrel. Gyorsan estek szerelembe, bár Éva nem elvált emberre várt, a férfit pedig házasságának gyors felbomlása ijesztette meg és tette bizalmatlanná. Mégis, már fél év után odaköltözött hozzájuk, a kislánnyal együtt, akit Ila már úgy szeretett, mintha saját unokája lenne. Bájos arcocskája, kedves, apró lénye vonzotta gyengédséget, s mert simulékony, jó természetű volt, könnyű volt megkedvelni. Úgy éltek már együtt, mint az igazi család, egyiküknek sem volt oka megbánni döntését.
Csapódott a bejárati ajtó, a kislány hevesen szaladt a konyhába, kabátját sem vette le, úgy ölelgette a derekát, s mesélt, színezte pergő nyelvvel a délelőtt szépségeit.
- Mit főzött, Mamuska? – kukkantott be a veje is, Éva meg szép fluszpapírba csomagolt süteményt tett le az asztalra.
- Minek vettétek, fiam, sütöttem én süteményt…!
- Tudjuk, hogy szereti a minyont, Mamuska. Majd este elszopogatják Zsuzsikával, ha elmentünk.
Már kész volt az ebéd, csörögtek a kanalak, s a húsleves párájából mámorosan dünnyögte a férfi.
- Ilyen levest csak maga főz, Mamuska…
Délután lepihentek, még a kislány is elfáradt a nagy lelkesedésben. Ila befészkelődött a régi, nagy, öblös fotelbe, s átadta magát a báli ábrándoknak, míg lecsukódott a szeme.
Álmában aranycirádás, vörös bársonyos termeken suhant át, ember nagyságú alabástrom szobrok között, felhőként keringett körülötte a hajszálvékony muszlin, a csipkék, fényes selyem takarta testét, és fiatal volt, üde, friss, és szép. Arctalan férfiak forgatták a táncparketten, elegáns, lenyalt frizurájú fiatalemberek fekete szmokingban, Strauss keringők hangjaira röpködve. Emeleti páholyok mélyérő előrehajló dámák lesték mozdulatait, s tapsoltak diszkréten, ha arra forgott.
Majd a büfé felé sodródott, s az álom itt megbicsaklott, egyszerre vendégből vendéglátó lett, ott állt a habüstök, rézedények között, hófehér kötényben, kuktasapkában. Aszpikkal kente a tojást, bélszínt vágott vékonyra, virág alakúra faragta a retket a díszítéshez.
Majd minden átmenet nélkül állatok törtek be a konyhába. Fecskék cikáztak, elefánt vonult, zsiráfok, zebrák, farkasok szaladgáltak, és rókák szaglászták a lábosokat. Egy pelikán meg odaállt elé, és kitátotta nagy száját…huhh…
- Ébredj Mamuska, apáék mindjárt indulnak a bálba.
- Jesszusom…
Kapkodva segített volna, de Éva már átvasalta a ruhát, táskába tette a körömcipőt, csizmáját törölte.
- Nem mész el helyettem, Anya? – kérdezte ásítva. – Olyan jó lenne itthon maradni…

Hát persze, Éváéknak ez kötelesség, egész esti pofavizit, üzleti kapcsolatok karbantartása…. A jegy is ingyen van, a cégtől, szinte kötelező a megjelenés. Amire Ila egész életében vágyott, az nekik nem áhított csoda, különleges, ritka alkalom, amelyre évekig gyűjtögeti az ember a pénzt… hiába. Szegény volt fiatalon, háború, újjáépítés, agyondolgozta magát a nemzedéke, és mire a jegyre való összegyűlt, elmúlt a fiatalság, elment a férje is, jaj, ki kellene menni a temetőbe már…
- Vigyázzatok egymásra – mosolyog a lánya búcsúzóul, s a kislány máris odabújik hozzá, könyörögve néz azzal a nagy szemével.
- Mamuska, játsszuk, hogy mi is bálban vagyunk, jó…?
Nehéz neki ellenállni, Ila előveszi Éva egyik habos-fodros nyári ruháját, és mulatva nézi, ahogy a gyerek belebújik. Magas sarkú cipőt is vesz hozzá, húzza a földön a cipőt pöttöm kis lábával, botladozik benne, páváskodik a tükör előtt. Ila tálcára teszi a cukrászsüteményt, apró szendvicseket készít, pogácsát bont, és ahogy bekészíti a szobába, látja, hogy a kislány ünnepi terítőt tett az asztalra. Valami meleg elégedettség kúszik fel a torkán.
- Milyen zene van azon a bálon? – érdeklődik a gyerek, és már válogatja is a cédék közül a Strauss keringőket, teszi a kis kezével a lejátszóba, mert Ila nem ért hozzá, nem is akarja megtanulni. Felhangzanak az első taktusok, és a kis bohókás sürgeti.
- Kérj fel Mamuska, te leszel a fiú, jó? Megtanítasz táncolni?
Szárnyal a Bécsi-keringő, a Kék Duna, mikor csöngetnek. Ki a csuda lehet az, szombat este?
A szomszéd Ferenc áll szégyenlősen az ajtó előtt, reménykedő arckifejezéssel. Kezében fóliával letakart tálon mindenféle francia finomság, kaviáros falatkák, strassburgi tojás, sonkatekercsek, hűha…
- A Mézes mackóban dogozik a fiam… ma látogatott meg, ezt hozta… Nem fogyasztanánk el együtt? Sok nekem ez, így egyedül…
- Mi keringőzünk ám! – jelenti a ki a gyerek, és kíváncsian néz a szomszédra. – Tudsz táncolni? Mert itt bál van most…
Bukdácsol a kislány a hosszú ruhában, néha Ferenc udvariasan megtáncoltatja, aztán őt kéri fel, s nincs appelláta, mennie kell. Zsonganak a szépséges dallamok, jólesik ínyének a sok finomság, bár Ferenc bevallja, ő inkább a magyarost szereti, s boldogan fogad el a kínálásra egy kis töltött káposztát. Ferenc közben hazaugrott egy üveg pezsgőért, a buborékok csiklandják torkukat, Zsuzsika is kap egy kortyot… Zsuzsikának be nem áll a szája, de lassan elpilled, elfárad, bár lefeküdni nem akar. Holnap nincs iskola, így Ila enged neki.

Éjfélkor már erélyesen küldené aludni, amikor csörög a kulcs, és megjönnek a fiatalok.
- Hát ti?
- Á, vacak volt, nem jött a fele társaság, mert tüntettek a ház előtt… Elintéztük, ami fontos volt, és hazajöttünk. Nem is táncoltunk, nem is ettünk… van még abból a töltött káposztából?
Magukkal ragadják a szomszédot, hogy a konyhába vonuljanak, Ila pedig lefekteti a kislányt, aki átkarolja a nyakát, és azt súgja, félig már álmában.
- Ugye Mamuska, milyen szép bálunk volt? A mienk sokkal, de sokkal szebb volt, mint az apáéké, ugye…?