Mikor félek, meghalok azelőtt,
hogy torlódó szavaimat kötetekbe
foglalnám, mint búzamező
érett kalászát hordják csűrökbe;
Mikor látom csillagos éjeken
nagy románcok felhős jelképeit,
s hiszem, árnyukat sem követhetem 
soha, bár fátum bűv-keze segít; 
Mikor érzem őszinte percemben, 
hogy többé soha nem láthatom már, 
s nem élvezhetem többé szerelem
varázserejét; -- a világ partján 
állok akkor egymagam, szótlanul, 
míg szerelem, s hírnév semmibe hull.

Keats, John:
When I Have Fears

When I have fears that I may cease to be
Before my pen has glean'd my teeming brain,
Before high-piled books, in charactery,
Hold like rich garners the full ripen'd grain;
When I behold, upon the night's starr'd face,
Huge cloudy symbols of a high romance,
And think that I may never live to trace
Their shadows, with the magic hand of chance;
And when I feel, fair creature of an hour,
That I shall never look upon thee more,
Never have relish in the faery power
Of unreflecting love;--then on the shore
Of the wide world I stand alone, and think
Till love and fame to nothingness do sink.