Míg gyermek voltam
közel halálhoz nem engedtek.
Míg gyermek voltam
nem jártam bús temetőkertet.
Míg gyermek voltam
némult a szó, hogyha beléptem.
Míg gyermek voltam
jó szívvel hazudtak is értem.
Míg gyermek voltam
került a gond, a baj, a bánat.
Míg gyermek voltam
csak képről szerettem anyámat.
Míg gyermek voltam
rokonaimat sem ismertem.
Míg gyermek voltam
nem lelenc, nevelt gyermek lettem.
 
Felnőtté válva
temetnem kellett ezt is, azt is.
Felnőtté válva
ismerős lett tömjénfüst, masztiksz.
Felnőtté válva
egyszerre minden túl nehéz lett.
Felnőtté válva
helytállni szorított az élet.
Felnőtté válva
őszül hajam, fogsorom vásik.
Felnőtté válva
megtanultam félteni mást is.
Felnőtté válva
magamtól többé már nem félek.
Felnőtté válva
mégis riadt gyermekként élek.

(Kosztolányi - Ezen az éjjel)