Egyszer hangyát álmodtam
angyal-őrzött álmomban;
utat vesztett, jaj, szegény,
fűben fekve lestem én.

Az út porától kopott,
zavart volt, elhagyatott;
panaszától szív szakadt
a harmatos fű alatt.

„Halljátok-e véreim,
kik most utak végein
sírva, kutatva vártok,
mint kesereg apátok?”

Könnyem eredt szavától.
De szentjánosbogár szólt:
Az éjszaka őrét ma
jajongva ki szólítja?

Minden bogár útjához
az én fényem sugároz;
kövesd lámpám éjszaka,
kis vándor, s találj haza!

William Blake:
 A Dream

Once a dream did weave a shade
O'er my angel-guarded bed,
That an emmet lost its way
Where on grass methought I lay.

Troubled, wildered, and forlorn,
Dark, benighted, travel-worn,
Over many a tangle spray,
All heart-broke, I heard her say:

'Oh my children! do they cry,
Do they hear their father sigh?
Now they look abroad to see,
Now return and weep for me.'

Pitying, I dropped a tear:
But I saw a glow-worm near,
Who replied, 'What wailing wight
Calls the watchman of the night?

'I am set to light the ground,
While the beetle goes his round:
Follow now the beetle's hum;
Little wanderer, hie thee home!'