Szelíd, ha lennék és szerény,
 s a szívem eléd letenném,
 s epekedve innám szavad,
 akármi hazug volna az;
 ha szajkóznám: - Igen, szivem!
 s ellent nem mondanék sosem,
 és lesütném szemem némán,
 ha rosszallóan néznél rám –
 hagyd szavam válaszolatlan; 
 futnál, szerelmem, nyomtalan!
 

 Lennék szeszélyes és bolond,
 ki minden srácnak igent mond,
 de verném fejem padlóhoz,
 ha nem járulnál ajtómhoz;
 sziszegnék maradva: - Megyek! 
 gúnyos lennék, és szörnyeteg,
 örömeid elrontanám –
 még lábnyomod se láthatnám!

Dorothy Parker: Dilemma

If I were mild, and I were sweet,
And laid my heart before your feet,
And took my dearest thoughts to you,
And hailed your easy lies as true;
Were I to murmur "Yes," and then
"How true, my dear," and "Yes," again,
And wear my eyes discreetly down,
And tremble whitely at your frown,
And keep my words unquestioning
My love, you'd run like anything!

Should I be frail, and I be mad,
And share my heart with every lad,
But beat my head against the floor
What times you wandered past my door;
Were I to doubt, and I to sneer,
And shriek "Farewell!" and still be here,
And break your joy, and quench your trust-
I should not see you for the dust!