Életem, drágám
A Természet, az Úr, a Véletlen? - akárki volt kegyes - a tél retten, a tűzifánk kitartott idáig, és gázóra se pörgött túl sokat... Segélyezték a bajba jutókat, s otthon fagyót se lelt kibúvó nap, kivel együtt cidriztünk lélekben. De szép is élni, drágám, életem! A béka-fenék mélyebben rezgett ezen a télen - s ilyen télkezdet után talán gyönyör a folytatás. A tél-végi csömört idefélni ki vágyódna? - van okunk remélni koratavasz zsongását megélni jácint-napok nyugalmában veszteg. Életem, drágám, szép napok lesznek! Optimista talán a gondolat. Miért is ne? Sosem a roncs tolat, homokóra-kvarc lefelé pereg, a tavasz friss, a tél meg elvásik... Bajra sem jön, jaj, mindig egy másik! Csak érjünk el kezünkkel egymásig, s a tett, a vágy elmossa gondodat – életem, drágám, hidd, és mondogasd!
|
|