Ha csendből hull elő csengettyűző szava
a kisszoba apró fényei közül,
nem kérdés, bizonyság; ő egy Édesanya,
álomszörny-hessentő, sose könyörül.

Derengő glóriát regék fonnak neki,
kering feje körül a mesevilág.
Kisgyermeke apró kezét kézbeveszi,
s batárrá változik a meleg kiságy,

imbolygó hajó lesz hullámok taraján,
héliummal töltött, színpompás lufi;
győzelmet arat vad indiánhad raján,
mesél, míg a gyermek el tud aludni.

Drága anyai kéz, mire nem vagy képes,
legyél bár sima, vagy barázdált tenyér!
Tőled lesz az otthon tiszta, meleg, fényes,
tőled ízesül a megszegett kenyér. 

Lábaid elkopnak a sok futkosástól;
visszér kígyóz, izom, ín nyilall, dagad,
mindig gondoskodnod kell valaki másról,
tettek tonnáival mérheted magad. 

Minden porcikádat versbe foglalhatnám,
mégse lenne elég szép a köszönet!
Érdeméremképpen, drága Édesanyám,
hálám jusson néked, örök szeretet!