Fullextra.hu

Hûvös esõ monoton
ritmust ver nyár-romokon
magjahullott tobozra,
szélvihar lepofozta,
dermedt levéllepelre.

Ködbe takar a világ,
szürkén bujdosnak a fák,
nedves kérgen mézga ül,
komor a csend, elterül,
fáj a lélek keserve.

Ideje a bánatnak.
Sír a világ, fáradt nap
bágyadt éjbe tûnt tova,
pislog mécslángok sora
a temetõkertekben.

Minden eldugott emlék,
apák, anyák, régesrég
eltemetett érzések
mardosó lánggal égnek,
sosem lesznek feledve.