Hiányzol...

Kinézek az ablakomon, s csak Rád gondolok.
Nézem a csillagos eget, s közben Tőled olvadozom.
Hogy miért? Nagyon egyszerű, mert vagy nekem.
Nem látom, már mindenhol  Őt, csak Őt keresem…
Megtaláltalak végre Te kóbor kis fény,
Mely már oly régóta egymagában ég.
De megleltelek, s most végre kiteljesült,
Mert az én, s a Te tekinteted egyesült.
Ha messze is vagy, így lehetünk egyek,
Megtalálsz, csak kémleld a csillagos eget!
Bár merre is jársz, mindig veled lesz a csillogó kis fény,
Csak keresd, megtalálod majd, csak felfelé nézz!

2010. szeptember 06.