Szerelem, szerelem
Szerelemnek szép virága
a mennyeknek adománya.
Jeges-tüzes, ködös-fényes,
villámot szór, de fenséges,
ragyog szíve csillagfénnyel,
sziporkáját hinti széjjel,
lángra lobban színes kelyhe,
tűzliliom el ne vegye!
Lépes mézét mindig vágyod,
Inni Ámor poharából.
Tüskék közt keresel rózsát,
kezed szúrja, a szíved fáj;
ha megaláz a szerelem,
éjjel-nappal őt keresed,
feléd nyújtja mindkét kezét,
tétovázol, hozzá nem érsz.
Ha megérint a szerelem,
izzó tűzben ég a szemed,
virágos kert a mosolyod,
napsugárral együtt ragyog,
balzsamozza a lelkedet,
boldogságnak oltárt emel.
Minden élő szíve vágya,
hogy harmatát hintse rája.
Fagyos télben meleged lesz,
Forró nyárban meg dideregsz,
tőle szépül meg a világ,
olyan, mint egy nyíló virág.
Belopódzik a szívedbe,
hangos dobszó hangzik benne,
mámorít, ha hangját hallod,
aranyozza minden napod.
Csatájában szerelemnek
nagy királyok elvéreztek,
féltékenység zöld szörnye is
áldozatát sokszor szedi.
Elátkozott szép szerelem
elepednék tenélküled.
Sosem kín, és nem gyötrelem,
ha, kit szeretsz: a Szerelem.
|
|